Tavaly posztoltunk arról, hogy a BMW elhagyja a WTCC-t, és a DTM-be tart. Nem, nem abba DTM-be, hanem a Deutsche Tourenwagen Masters sorozatba, amelyiknek a három varázslatos betűn kívül nem sok köze van az elődhöz.

A hétvégén volt a DTM szezonzáró futama a Hockenheimringen. A statisztika alapján akár Mercedes győzelmet is várhattunk, mert 2001 óta Timo Schneider 2008-as audis győzelmén kívül csak a stuttgartiak nyertek - nem csoda, hiszen a pálya is Baden-Würtenbergben van. A verseny előtt három versenyzőnek volt esélye a bajnokság megnyerésére: a mercedeses Gary Paffettnek (127 pont), Bruno Spenglernek (124 pont) és lényegében csak matematikai szempontból kellett az ugyancsak mercedeses Jamie Greent (109 pont) idesorolni, aki csak ellenfelei betlije esetén érhet fel a csúcsra. Tőlük lemaradva, pozíciójukat semmiben sem veszélyeztetve jöttek az audisok (Mike Rockenfeller, Edoardo Mortara, és a kétszeres bajnok Mattias Ekström), majd a BMW versenyzői, Augusto Farfus és a címvédő Martin Tomczyk. (A többi tizenkét versenyzőt már csak azért sem sorolnám fel, mert összesen 186 pontot szereztek az első kilenc futamon, vagyis gyanús, hogy itt sem ők fogják megváltani a világot, hiába van közöttük a kétszeres bajnok Timo Scheider, vagy az ex-F1-es Ralf Schumacher és David Coulthard) A csapatversenyben a 151 pontos THOMAS SABO / Mercedes-Benz Bank AMG tűnt bajnokesélyesnek a 143 pontos BMW-Team-Schnitzer előtt. Ebből már látható volt, hogy a verseny igazából két emberről fog szólni Gary Paffettről és Bruno Spengleről.

A szombati időmérő megalapozta a parádés vasárnapi futamot. A pole-t ugyan - sorozatbán másodszor  - Augusto Farfus (BMW) szerezte meg, Paffett és Spengler előtt. Green 10. rajthelye pedig a matematikai esélyek elvesztését jelentette. Ha minden így marad, a befutóra, akkor Paffet a bajnok, de bajor csapat sem szégyenkezhet egy egyéni és csapat második helyet szerintem vakon aláírtak volna, amikor még a Hungaroringen tesztelgettek.

A DTM kvalifikációja négy körös: a Q1 16 perces, és a legjobb 16 versenyző jut a Q2-be. A Q2 11 perc, és a legjobb tíz versenyző jut tovább a tízperces Q3-ba, ahonnan a legjobb négy versenyző jut a Q4-be. A Q4-ben pedig szétlövéssel, egyenként indulva kell a legjobbat menni.

 A vasárnap reggeli warm up meglepő eredménye, hogy az audisok egyértelműen uralták a mezőnyt. Mattias Ekström volt a leggyorsabb, márkatársait Adrien Tambay-t és Mike Rockenfellert megelőzve. Andy Priaulx negyediknek hozta a BMW-t, Paffett volt az ötödik, és nagy ellenfele Spengler csak a 11. Nocsak, mi lesz itt? Brunonak nyerni kell a győzelemért, Paffetnek viszont elég, ha a bmw-s ellenfelét maga mögött tarthatja. Csak reméltem, hogy Spengler vért iszik, mert a vasárnapi unalmasverseny-adagomat már megkaptam.

A verseny rajtjakor kicsit hidegebb az idő, mint szombaton, de az aszfalt ugyanúgy 24 fokos.  Farfus tisztán vezet, a rajttól mindenki jól jön el. Paffett ennek kevésbé örülhetett, mert nem csak Spengler ment el neki, hanem  Joey Hand is megelőzte, akit csak a visszafordítóban tudott visszaelőzni. Ezzel Paffett a harmadik. Spengler viszont időközben megelőzte Farfust. A Tambay gyerek pedig vánszorog be a boxba, rendesen elfáradt a jobb hátsó felfüggesztés - fel is kell adnia.

A második körre megnyugodnak a kedélyek. Spengler vezet  Farfus, Paffett, Ekström, Hand (csak szólok, hogy nem sokkal ezelőtt még Paffett előtt volt), Green, Mortara, Werner és Tomczyk előtt. Frey és Rockenfeller jönnek a boxba, ahonnan csak Frey tér vissza a versenybe.

Halló, nehogy beunalmasodjon ez is! Bár már jobban megérte ezt nézni, mint a szuzukai WTCC futamot. Beállt a mezőny: Spengler 1,5 másodperccel van a brazil Farfus előtt. Az ő nyakán liheg 0,9-cel lemaradva  Paffett. Mögöttük Ekström, Hand, Green, Mortara, Werner, Priaulx és Tomczyk. A monotonitást közben csak az töri meg, hogy Coulthard és Vietoris a 12. helyért csatáznak.

Spengler a 11. körre már 2,5 másodperces előnyt gyűjt magának Farfus-szal szemben, akit viszont Paffett kezd nyomni, mert már csak fél másodpercre van lemaradva. (Ha megnézzük ez azt jelenti, hogy Spengler és Paffett között mindössze egy tizeddel nőtt a különbség, Farfus pedig mintha ugyanúgy BMW-vel versenyezne, mint Bruno pajtása.) A kör végén megkezdik a kötelező box-kiállásokat: Farfus és Paffett egyszerre jönnek, majd érkezik Ekström is. A boxkijáratnál Paffett megelőzi Farfust. Ekström gondolom nem csapkodja a térdét a röhögéstől, amikor a jobb első kereke önállósítja magát. A svéd kiáll. 

Jönnek szépen a többiek is a box-kiállásukra. Semmi extra nem történik, de én bírom ezt a vetélkedőt. Négy körrel azután, hogy Paffett megelőzte Farfust, bejelentik, hogy a felügyelő testület vizsgálja az esetet. Na, ott sem kapkodó idegbetegek dolgoznak. Schumacher a célegyenesben elhagyott valamit. 

A 17. körre Spengler már 3,6 másodperccel vezet. A kötelező box-kiállásoknak köszönhetően mindig történik valami. A 22. körben Schneider és Coulthard "összevitatkoznak", aminek a skót issza meg a levét. Schneider kap is érte majd egy áthajtásos büntetést. 

Az eleje túl van a második kötelező kiálláson is, úgyhogy újra látni, hogy ki kivel van. Spengler 2,2 másodperccel vezet Paffett előtt. Mögöttük Farfus, Green, Werner, Mortara, Priaulx, Hand, Schumacher és  Vietoris. 

Paffett bajnok akar lenni, ezért sietni kezd. Körről körre szépen faragja a hátrányát: már csak 1,8, majd 1,3! A nagy igyekezetben van egy pályaelhagyása, amiért figyelmeztetik. 5 körrel a vége előtt már csak 1,2 a különbség. Az utolsó előtti körre újra 1,6 lett a különbség.

A versenyt Spengler nyerte meg Paffett előtt, és a pole-ból induló Farfus fér még fel a dobogóra.

A BMW első szezonjában mindent megnyert: egyénit, csapatot, és hazai pályán verte meg a Mercedest. Soha rosszabb első szezont senkinek!