Mélyen az USA közepén, az amerikai kontinens arcán sebhelyként keresztülnyúló Sziklás-hegység peremén találni egy hegyet, amelynek neve egybeforrt az autósport egyik legmerészebb ágával, a felfutóversenyzéssel. Pikes Peak meredek lejtőin már a huszadik század első évtizedeiben belső égésű motoroktól volt hangos a táj.

A közel százéves Pikes Peak-i hegyiverseny méltán foglalja el helyét a világ legnagyobb presztizzsel bíró sporteseményei között. A versenynek, ahol ember és technika küzd a domborzati szélsőségek ellen kezdetek óta két kísérője akad: a veszély és a népszerűség. Mindenkit lenyűgöz a bivalyerős autók, kamionok és motorok látványa, amint azok folyamatosan vándorolnak a keskeny aszfaltcsík két széle között, miközben egyik oldalon sziklafal, a másikon szakadék vár egy apró hibára.

Ahol ma minden év néhány nyári napján a több tízezer elszabadult lóerőtől zengenek a meredek lejtők, egykor indiánok lépteitől volt zajos a fenyves. A verseny otthona, a Pikes Peak hegy első dokumentált emberei ugyanis az ute indiánok voltak, de szinte biztos, hogy amerikai őslakók már tízezer évvel ezelőtt járták ezt a vidéket. Nem tudni, hogy az őslakók vagy az uték elérték-e valaha a csúcsot, ahogy a környéken az 1700-as évek végén véres harcokat folytató új-mexikói haderő katonáiról sem bizonyított, hogy bármelyikük is felmászott volna rá.

Némi útdíj ellenében ma már bárki felautózhat a 4302 méter magas hegytetőre, de ehhez kellett pár bátor felfedező, néhány tehetős üzletember és a vágy, hogy az ember magáévá tegye ezt a zord, mégis gyönyörű vidéket.

Coloradói látkép, háttérben a Pikes Peakkel

1805-ben, amikor Thomas Jefferson elnök tekintélyes mennyiségű földet vásárolt a franciáktól, többek közt a hegy is az amerikaiakhoz került. Jefferson egy évvel később expedíciókat küldött az új földek feltérképezésére, amelyek közül a délebbre eső területek bejárását Zebulon Montgomery Pike, a hegy névadója vezette. Neki még nem sikerült az, ami '20-ban Edwin James-nek igen: a történelemben elsőként felmászni a tetejére.

Ahogy az évek teltek, a hegy környékét egyre inkább belakták az aranyásók és a telepesek, 1873-ra pedig már egy időjárási figyelőállomás állt csúcson. 1887-re egy kezdetleges út vezetett fel hozzá, 1892-re pedig egy fogaskerekű vasút is elkészült. A csomaggal megrakott négylábúak által használt úton történelmi tett volt, hogy 1901. augusztus 12-én az első automobil is leküzdötte végre a meredek szerpentineket, ami után már csak idő kérdése volt, hogy a hegyet igénybe vegye az autós forgalom. 

A csúcsra vezető út 1911-ben

1915-ben egy coloradói üzletember, Spencer Penrose engedélyt kért, hogy a már meglévő, nyers útvonalat kiépítse az autók számára. Az út munkálatai félmillió dollárt emésztettek fel, s mindezért cserébe húszéves üzemeltetési engedélyt kapott, melynek értelmében útdíjat szedhetett ezen évek alatt.

Penrose-nak több turisztikai érdekeltsége is volt az út mellett, így különösen fontos volt neki annak sikere. Akkoriban már Amerika-szerte népszerűek voltak a különféle autósportok, ő pedig ennek kihasználásában látta az esélyt arra, hogy felhívja az ország figyelmét Pikes Peakra. A kihívást jelentő út adott volt, így nem okozott különösebb gondot egy olyan verseny megszervezése, amelyen autók és motorok küzdenek az idővel, mialatt felküzdik magukat a csúcsra. Így született meg az USA egyik legjelentősebb technikai sport-rendezvénye, a Pikes Peak-i hegyiverseny.

Az első verseny egy indulója

Az első verseny az út átadásának, valamint az első sikeres autós csúcshódításnak évfordulóján, augusztus 10 és 12 között zajlott. 

Bár az első felfutások közt a több Indianapolisi 500 mérföldest megjárt Ralph Mulford egy hét évig fennálló, 18:24,7-es rekordot futott, a Penrose Trophy sorsáról döntő fordulóban még ő sem bírt a Washingtonból érkezett ifjú Rea Lentzzel, aki egy házilag épített, repülőgépmotor-hajtotta autóval jött a hegyekbe. A szörnyű rossz időjárási körülmények mellett zajlott versenynapon a huszonkét éves srác 20:55,6-os idővel ért fel a csúcsra, közel egy percet verve ezzel Mulfordra. A történelmi dicsőség és a trófeával járó kétezer dollár így az övé lett.

Idén lesz kilencvenhét éve hogy az első verseny lezajlott a hegyen. Azóta sok mindent láttak már a lenti fenyvesek, és csúcsközeli kopárság csupasz sziklái. Bár a környezeti károk megfékezése végett szükséges aszfaltozás miatt a rendezvény kultusza kissé megfakult, a nézők és versenyzők tömegét leginkább vonzó eleme máig vele maradt, ez pedig nem más, mint a veszély.