Sziasztok!

Hát itt vagyunk, becsöngettek: nemsokára debütálok a WTCC-ben… Annyi év ralizás után a hétvégén Marrákesben valami egészen más kezdődik el nekem és a Citroënnek. Első versenyünk, első időmérőink, első éles futamaink az új sportágban… igazán különleges időszak ez, és én nagyon várom a rajtot.
Sokszor végiggondoltam ezt a pillanatot. Hónapok óta tesztelünk, és most végre kipróbálhatjuk magunkat.

Rengeteg a kérdés bennünk, de amikor kigyullad majd a zöld lámpa, legalább egy részükre választ kaphatunk. Hol tartunk az autóval? És én – én hol tartok? Nagyon szeretném már látni, hogy valóban mit tudok, a csapattársakhoz és az ellenfelekhez képest. Tényleg most fogom megtanulni ezt a sportágat, és ez iszonyú izgalmas!

Igen, versenyeztem már pályán, és ez a mostani is „csak” egy pályaverseny – de azért egészen más: világbajnokságról, az egész világra kiterjedő versenysorozatról van szó, az egész annyira más, mint amit eddig ismertem. Rengeteg az újdonság. Nemcsak számomra – a Citroën számára is. Mindannyian különleges hangulatban vagyunk emiatt. Úgy gondolom, jó munkát végeztünk eddig. Persze a verseny után többet tudunk majd, de az biztos, hogy keményen dolgoztunk és igyekeztünk a lehető legjobban felkészülni. Minden tudásomat beletettem a munkába, amit a GT-ben és a Supercupban szereztem, és persze sokat gyakoroltam is. A tesztkilométerek alatt nagyon sokat tanultam, „megértettem” az autót és a vezetési stílust, amit igényel. És persze azt sem felejtem el egy percre sem, hogy a mezőny jelenlegi legjobbjával fogok egy csapatban versenyezni. Hát… érdekes lesz.

Tényleg sokat dolgoztunk, de a pályán – nem úgy, mint a raliban – nemcsak rajtam állnak a dolgok. A pályán hiába indulsz első helyről, lehet, hogy az első kanyarban kiesel. A raliban picit lehet hibázni, egy-egy másodpercet el lehet veszíteni, majd visszanyerni. A pályán nem hibázhatsz. Az időmérő alapvető, a rajt sorsdöntő lehet – a versenyben nem hagyhatsz ki egy pillanatra sem, mert a mezőny nem kegyelmez. Egyszerűen teljesen más a két verseny szemlélete.

Új célt találtam a pályámon: tanulhatok, fejlődhetek. És nagyon bírom, hogy olyan intenzív az egész. Másfajta a nyomás rajtam. A rali azért kemény, mert jóval hosszabb ideig vagy nyomás alatt, 3 vagy akár 4 napig is, noha az ritkán fordul elő, hogy az utolsó gyorson dől el és másodperceken múlik a győzelem. Azt a stresszt másképp is kell kezelni. Itt egy szempillantás alatt mindent vihetsz, de mindent el is veszíthetsz, az első kanyarban is, de akár az utolsóban is, sőt akár egy ellenfeled hibájából is. És van még egy nagyon komoly új tananyag: meg kell tanulni előzni, lehetőségeket teremteni saját magadnak, teret nyerni.

Az első versenyre nem tűztem ki konkrét célt. Egyszerűen csak ott akarok lenni. Szeretném tartani a csapattársaim tempóját, versenyben maradni a legjobbakkal. Azt is most fogjuk meglátni, hogy hol tartanak a versenytársak. Azt mindenki tudja, hogy mi nem rejtettünk semmit véka alá a hivatalos teszteken. De vajon hol tart a Honda? Ez is egy olyan vetülete a túraautózásnak, amit most tanulok, hiszen a raliban csak szórványosan kapnak lábra félinformációk, kollektív tesztek meg pláne nem nagyon vannak.

A másik célom, hogy végigcsináljam a versenyt, és pontokat szerezzek. Tisztán szeretnék versenyezni, ütközés nélkül. Hogy ebből a szempontból Marrákes nehéz ügy lesz számomra? Nem hiszem. Sokat mentem már városi pályákon, a fal meg mindenki előtt fal. Nem fog zavarni a környezet, bár számítok arra, hogy lesznek kemény csaták.

Tessék. Azt hiszem, elmondtam minden olyan érzésemet, gondolatomat, amely a 2014-es WTCC-szezon kezdete előtt a fejemben jár. A minap Magny-Cours-ban még teszteltünk egy utolsót, mindent összepróbáltunk, most pedig pakolok és megyek Marokkóba. Nagyon bízom benne, hogy amikor hazajövök, jó hírekkel szolgálhatok nektek.

Nemsokára találkozunk, sziasztok!”

A levél eredetije itt olvasható.

Képek: Citroen Racing és Citroen Racing Facebook.