Ha bármi kiderülhetett a hétvégén, Hockenheimban, akkor az két dolog lehetett. Az egyik, hogy a németek nagyon tudnak autósporttal megtöltött hétvégét szervezni. A DTM volt a fő műsorszám, minden ekörül forgott, a lelátók is akkor voltak leginkább tömve, de egész napra ott lehetett ragadni a lelátókon, mert folyamatosan voltak programok a pályán. És nem a kaszkadőr bemutatóra gondolok. Izgalmas futamokat produkált a Forma-3 Európa bajnokság, a német Porsche kupa és a most életre hívott Audi TT kupa is. A leglátványosabb betétfutamokat mégis talán a rallycross világbajnokság hozta. Mindent hoztak a srácok, amit tőlük el lehet várni. Hatalmas csaták, test-test elleni küzdelem, lökdösődés, megforgások, első helyről tetőn átfordulás-indítás-többiek üldözése. A versenyt egyébként Petter Solberg nyerte, aki egész hétvégén elképesztő fölénnyel nőtt a mezőny fölé.

Az is kiderült, hogy az új lebonyolítási rendszer jót tett a DTM-nek. Nem mintha eddig unalmas, vagy "látványtalan" lett volna. Azért tökéletes a rövid, húsz perces időmérő edzés, hogy ne legyen taktikázás. Egyszerűen nincs rá idő. Ki kell menni a pályára és tolni neki. Ha egy gyors kör kuka, azonnal rá kell javítani. Éppen ezért mindenki egyszerre kint van a pályán, ami azt jelenti, hogy nagy szerepe van a csapatnak a tiszta kört találjanak a pilótáiknak a live tracking segítségével. A nagy igyekezet látszott, mert a vége felé egyre több volt a rontás volt, sokan kavicságyban, vagy füvön fordultak, amivel persze a gyorskör is ment a levesbe. Christian Vietoris pedig odáig tökéletesítette, hogy nem sikerült időben visszakeverednie a pályára és egy aszfaltozott szervizúton négy kerékkel a levegőben ugratott át.

De azért folyamatosan szórták a gyors és még gyorsabb köröket is. Klasszikus tűzijáték volt és az utolsó pillanatig nem is dőlt el a végleges sorrend. Végül, ahogy az már a szabadedzések képe alapján várható volt, az Audi egységei uralták a rajtrács elejét, a közéjük itt-ott beékelődő Mercedes és BMW pilótákkal szemben. Ráadásul Paffetet és Farfust száműzték a rajtrács végére.

Szombaton a rövid, negyven perces futamot kellett teljesíteni, kerékcsere nélkül. Jamie Green, a pole-ból, olyan szenzációsan rajtolt el, hogy csak pislogtam. Az első féktávra már 3,5-4 autónyi előnnyel érkezett. Sokszor visszanéztem a rajtot, de ez a része még mindig érthetetlen számomra. Törés nélkül, de hatalmas tülekedéssel fordultak el az egyes kanyarban, ami persze kontaktot is eredményezett, elvégre túraautósok a srácok. Hatan-heten az aszfaltozott bukótérben fértek csak el, de rendesen, teli gázon.

Volt, aki időben visszatért, mások alatt elfogyott az aszfalt.

Több helycsere is volt, Di Resta és Wehrlein harcoltak Green mögött, a mezőny kezdett nagyon szétszakadni, Green pedig szép előnyt rakott össze magának. Féltávnál Daniel Juncadella csúszott Mercedesével a gumifalba és a bukótérben maradt az autó. A mentést nem akarták sima sárga mellett megkezdeni, safety car. Oda a szépen összehordott előny, de a mezőnynek jót tett, hogy összerázódtak, újra nagy meccsekre volt kilátás. Két körrel később újra elengedték a mezőnyt, Green megint kezdett elnyúlni, mögötte nagyon sok kontakt, előzés és megforg(at)ás volt. Nagyon izgalmas pillanat volt, amikor egy négyes meccsnek Adrian Tambay itta meg a levét. Egy oldalról érkező pöccintés következtében lekerült az ívről és nagy tempóval, sokat autózott a kavicságyban, a helyére azonnal vetődött a hátulról érkező Farfus. Tíz perc elteltével a visszafordítónál Tomczyk csinált rumlit, aminek nem csak maga, hanem Paffet is áldozatául esett. A brit nagyon kiakadt, mert nem az első közös kalandjuk, ami Tomczyk hibájából rosszul végződik, de ezúttal mégsem okolható. Műszaki hiba miatt csak utas volt a saját versenyautójában, amikor féktávon kitört a BMW M4 hátulja, ezért szállt bele a Mercibe. És persze megint safety car.

Ekkora előnye is volt, de valaki mindig megkavarta a lapokat

Másodszor rázták össze a mezőnyt, de Greent ez sem zavarta meg különösebben. Ismét csak két kört tettek meg a safety car mögött, ő pedig ismét ellógott az üldözők elől, rajt-cél győzelemmel teljesítette a futamot. A végén az egyetlen komoly izgalmat már csak az szolgáltatta, hogy a többi Audit lesöprő Di Resta és Wehrlein megint egymásra találtak. Di Resta elkezdett lassulni, a német utolérte és körökön keresztül, keményen támadta. Sokadik próbálkozásra, a hajtűnél sikerült egy emberes féktávval elé kerülnie.

Pascal Wehrlein

A második időmérő már vegyesebb képet mutatott, de kevesebb izgalmat tartogatott. Bár a végén nagy adok-kapok alakult ki Rockenfeller és Ekström között. Az első négy sort az Audi és a BMW pilóták vegyesen foglalták el, egyedül a Mercedesnek nem termett babér, ők csak az ötödik sorban jegyezték leggyorsabb autójukat. A felállás mindenképpen jó versenyt ígért, elég csak az első három rajtkockát nézni. A pole Rockenfelleré volt, mögötte Ekström, a második sorban pedig a regnáló bajnok, Marco Wittmann.

Az időmérőn még minden nagyon összeállt Rockenfellernek

Az első akciót az egyik újonc, Lucas Auer szolgáltatta. Az osztrák pilóta az installációs körén leesett a pályáról, nem jutott el a rajtrácsig. A svéd rögtön a rajtnál lelépte Rockyt, egy kanyarral később pedig Wittmann is. A sárga Audi fokozatosan csúszott vissza. Valamiért nem volt meg a reggeli, magabiztos tempó.

Rockenfeller még az elejében, Paffat hátul. Aztán minden megváltozott

Wittmannál viszont igen, átvette a vezetést, igaz, nem sokáig. Ekström látványos gyorsulni kezdett, meg is előzte, dobott leggyorsabb kört is, és kiépített egy kellemes, DRS távon kívüli előnyt. Nem sokkal később Edo Mortara maga mögé utasította. Aztán ahogy a látvány alapján várható volt, a jött a pálya felé közeledő, fekete felhőkből el is kezdett esni. Nem nagyon, de szép lassan eláztatta a pályát. Aztán már nagyon esett. A csapatokkal dolgozó gumis mérnökök, akiket a Hankook delegál minden márkához, azonnal elkezdték precíziós méréssel belőni a kerékcserék ideális pillanatát: jobb kéz kinyújt az esőre, előbb kézfejjel, majd tenyérrel ellenőrzés az eső sűrűségére és a cseppek méretére vonatkozóan.

Az elején mért, 20 fokos aszfalthőmérséklet, ekkor már nem számított

Egyébként valószínűleg mindenkinek ugyanazt javasolták, mert a teljes mezőny egyszerre ment ki a vizes szettért. Csak azok próbálkoztak korábban, akiknek valamiért korábban elúszni látszott a verseny. Innentől ugye borult a kötelező kerékcserés szabály, tehát biztos volt, hogy a slickek elhasználása és a csere időpontja nem fognak dönteni. A maradék 40 percet, a Hankook mérnökei szerint, ugyanis röhögve kibírják az új esős szettek. Nincs okunk kételkedni, az események őket igazolták. Nem csak, hogy nem fogytak el a gumik, de már a 42. futam volt, amit a DTM mezőnye egyetlen árva defekt nélkül teljesített.

A kerékcsere után Ekström ismét a második helyen találta magát, mert a szintén Audis Mortara megelőzte a boxban. Már a következő körben bizonyossá vált, hogy nem sokáig marad így. Egészen egyszerűen teljesen más dimenzióban autózott vízen, mint a teljes mezőny. Könnyedén vette vissza a vezetést és a kiautózott, majdnem 9 másodperces előny birtokában higgadtan tartotta is azt. Sőt, a végén még kicsit vissza is vett, kevesebbet kockáztatott.

Szárazon és vízen is Ekström tudta a legnagyobb tempót

Hátrébb viszont semmi sem maradt ugyanaz a vizes pályán, mint volt, kicsit elbillentek az erőviszonyok. Tomczyk és Wittman visszaestek, utóbbit a 6. helyre csúszó Rockenfeller is támadta körökön keresztül, de végül nem bírt vele. A tegnapi dobogós Wehrlein csak a 9. helyért volt kénytelen harcolni, de Spengler nem adta ingyen a bőrét. Sokáig oda-vissza előzgették egymást, végül egy ügyes manőver végén a rutinos kanadainak fel kellett adni a pozíciót, és utána a tempót sem tudta már tartani. Az eső és az elévágás legnagyobb győztese, vagy inkább hőse Gary Paffet volt.

Mint aki nem ismert lehetetlent és kegyelmet, úgy vadászta le sorra többieket

A rajtrácson az utolsó sorba száműzött Mercedes pilóta a két körrel előbb felrakott esőgumikon olyan tempóban rágta át magát a mezőnyön, hogy a pálya szélén állóknak szinte követni is nehéz volt. A nagy meneteléssel egészen a dobogóig jutott úgy, hogy tulajdonképpen, akit utolért, nem tudta néhány kanyarnál tovább tartani, mert akkora tempókülönbséggel ette meg a mezőnyt.

Borítékolható, hogy egy nagyon izgalmas szezon indult el. Kilenc hétvége, 18 időmérő edzés és ugyanennyi futam.